” A Te Valentinod”

A Valentin nap és a kereskedelem ‘viszonya’….

“Szeretlek benneteket!” „ A Te Valentinod.” 

A fenti idézetek annak a fiatal római papnak a tollából származnak, akinek a nevéhez fűződik tulajdonképpen a Valentin nap. Claudius római császár a 2-3. század környékén betiltotta a Termékenység Istenének tiszteletére rendezett ünnepséget, mert ezen események alkalmával számtalan fiatal pár talált egymásra, lelt szerelemre. A császár attól tartott, hogy a fiatal férfiak nem lesznek képesek a háborúért feláldozni a szerelmeiket, ezért megtiltotta a házasodást. Ezt a tilalmat azonban a fiatal szerelmesek kijátszották és titokban házasságot kötöttek egy ifjú papnál, akit később a császár börtönbe záratott, majd kivégeztetett. A legenda szerint, a fiatal pap a börtönben barátságot kötött börtönőre lányával, akinek imáival meggyógyította a látását és, akitől kivégzésekor a következőképp búcsúzott:

„A Te Valentinod”.

Téves tehát az a teória, mely szerint a Valentin nap amerikai eredetű lenne, hiszen ezt a napot hosszú évszázadok óta ünneplik az emberek.

Február 14. az a nap, amikor szerte a világon megtartják a Valentin napot, a szerelem, a szeretet, a romantika napját. Ilyenkor kedves üzenetekkel, apró meglepetésekkel köszöntjük szeretteinket. Magyarországon a 90-es években vált népszerűvé.

Sajnos azonban, ahogyan a többi ünnep is, a Valentin nap is kezdi elveszíteni valódi funkcióját. Az őszinte érzelmek, az értékek kifejezése elkopni látszik. Az emberek egyre inkább tárgyakkal próbálják pótolni mindazt a törődést, odafigyelést, amelyet adniuk kellene egymásnak.

Írhattam volna romantikus, csöpögős történetet egy, az ünnep alkalmából szervezett eseményről is, de úgy gondolom, hogy sokkal érdemesebb leírni mindazt, ami a mai szomorú, értéktelen helyzetet tükrözi. Mintegy tükröt tartani saját magunk elé. Ezen okból kifolyólag nyakamba vettem a bevásárlóközpontokat, hogy aztán leírhassam a saját szubjektív véleményemet. És hát a látvány, amely az egyes üzletekben fogadott, az szinte megdöbbentő volt. Gyakorlatilag belebotlik az ember a különféle Valentin napi figyelemfelkeltő pavilonokba, standokba, amelyek szinte hangosan csalogatják a vásárlókat. Nem is beszélve azokról az üzletekről, amelyek piros szíves motívumokkal és egyéb látványos elemekkel díszített kirakatokkal csábítják a kíváncsi tekinteteket. Jól felépített, emocionális marketinggel próbálják motiválni az embereket a vásárlásra.

Nyugodtan levonhatjuk azt a következtetést, miszerint e ‘jeles’ dátum napjainkban a kereskedelemről, a vásárlásról , profitszerzésről szól. A kirakatok, a virágostól a játékbolton át a fehérnemű üzletekig, szinte sugallják, hogy vásárolj valamit. Úgy látszik, hogy egyre inkább az anyagi értékek kapnak főszerepet. Úgy tűnik, hogy ma már nem elég az odafigyelés, a kedves szó, a segítőkészség. Már nem dívik a mindennapos szeretet, tisztelet….? Valahogy a nagy kapkodásban megfeledkezünk eme nemes tulajdonságok gyakorlásáról….

Személyes véleményem, meggyőződésem azonban az, hogy nem csak ezeken a bizonyos napokon kellene kimutatni az érzéseinket, az őszinte jóságunkat, hanem minden nap. Olyan rövid az élet, a kapzsiság, az önzőség helyett inkább éljük meg az élet minden pillanatát, amely számtalan csodát tartogat számunkra és semmiképpen sem tárgyakkal próbáljuk bizonyítani mindazt, amit érzünk szeretteink iránt, és igenis értékeljük azt, hogy vagyunk egymásnak. Valentin atya is ennek fényében áldozta fel az életét.

Az ember, az emberség legyen a legfőbb érték és ne csak a tárgyak tömkelege tudjon mosolyt csalni az arcunkra….

Ezeket cipeljük magunkkal/magunkban és ne holmi reklám kacatokat….